A carsharing mozgalomnak világszerte már 12 millió tagja van. Tavaly ősszel a fővárosban is elindult az első hazai autómegosztó rendszer, ami egyelőre inkább csak egy rugalmasabb autókölcsönzőt idéz.
Az autómegosztás gondolata igen régi keletű. 1948-ban zürichi lakásszövetkezetekkezdtek autókat a közösségben megosztva használni. A szövetkezeti tagok akkor még egy kockás füzetbe írhatták be, hogy kinek mikor van szüksége az autóra, amit a megadott időpontban elvittek, majd dolguk végeztével visszavittek.
A kockás füzeten túl
Amszterdamban a néhány évvel korábban sikeresen beindított kerékpármegosztó rendszer után 1974-ben indultak el a mai carsharing úttörői, a leginkább a golfautókra hasonlító Witcarok, azaz „fehér autók”. A regisztrált tagok által bármikor kikölcsönözhető, a központi számítógép által nyilvántartott kisautókat szabadon lehetett használni a városban, majd azt a kölcsönző pontok egyikére visszavinni.
A város finanszírozásában elindított rendszer akkor egy 35 járműből álló flottát és 5 kölcsönző pontot jelentett, és a vágyott tervek szerint két év alatt 150 állomásra és mintegy 1000 járműre fejlesztették volna fel. Ez azonban pénzügyi okok miatt sajnos elmaradt, a Witcarok 12 évvel később leálltak. De hatásukra átalakult Amszterdam belvárosának közlekedése, jelentősen sikerült csökkenteni az autóforgalmat.
Beszáll a technológia
Az 1990-es években eleinte Németországban és Svájcban több non-profit vállalkozás indított kisebb autómegosztó rendszereket, majd ezek néhány más országban is megvalósultak.
A nagy boomra az ezredfordulóig kellett várni: a bostoni alapítású Zipcara német–svájci minta alapján indította be mára világviszonylatban piacvezető szolgáltatását.
Autóikhoz fejlesztették ki azokat az informatikai nyilvántartó és biztonsági rendszereket, amelyek ma a legtöbb megosztott járműben, így a budapestiekben is megtalálhatóak. Amerikában a hallgatók igényeihez igazodva komoly carsharing rendszerek épültek ki a nagyobb egyetemeken is.
Az elgondolás egyszerű. Speciális, fedélzeti számítógéppel ellátott autók állnak a tagok rendelkezésére, akik online vagy telefonon bármikor lefoglalhatnak egy járművet használatra. Azt a megadott időpontban, a megadott kölcsönzőponton a személyre szabott chipkártyával és PIN kóddal elvihetik, majd dolguk végeztével ugyanazon vagy egy másik állomáson leadhatják.
Amerika Zippcar-ellátottsága
A használati díjat az eltelt idő és kilométer alapján számítja ki a rendszer, és veszi le a bankkártyáról. Az autókat csak akkor kell megtankolni, ha már fogytán van bennük az üzemanyag, annak költségét a fenntartó cég állja (amely benne foglaltatik a használatalapú szolgáltatási díjban).
Autolib az úton
Több városban, így például a Párizsban kiépített Autolib’ rendszer már elektromos autóparkot üzemeltet a belvárosban. Itt a kölcsönző-állomások egyben töltőhelyek is, így a visszaadott kocsikat a várakozási időben folyamatosan tudják tölteni.
Itthon is lehet már kölcsönözni
A Budapesten tavaly szeptemberben elindított rendszer még gyerekcipőben jár. A 20 autóval induló vállalkozás az Inforparkban startolt, egyelőre csak ott található kölcsönző pont, azaz onnan kiindulva és oda visszatérve tudunk autót kölcsönözni.
Sződi János, a carsharinget Budapesten elindító Avalon Rent autókölcsönző ügyvezető-társtulajdonosa szerint egyelőre főleg a céges felhasználók érdeklődnek a módszer iránt, illetve olyanok, akik külföldön már használták a rendszert.
Sokan keresik fel a honlapot és érdeklődnek. Szerinte a magánemberek egyelőre kivárnak, ezért eleinte újabb irodaparkokba terveznek kölcsönző pontokat létesíteni, így várhatóan még várni kell, hogy a carsharing megjelenjen a belvárosban, ahol pedig logikus lenne a használata.
Kevesebb autó lenne a belvárosban
Budapesten mintegy 600 000 személyautó van bejegyezve, mondta el Berényi János, a Közlekedéstudományi Intézet tudományos tanácsadója, ami a város méretéhez, úthálózatához, a lakosok számához és közösségi közlekedési hálózatához képest meglehetősen nagy szám.
A belvárosban pedig egyre nagyobb gondot jelent a saját autó fenntartása. Egy jól kiépített, leginkább kiskategóriás autókból álló autómegosztó rendszer sokat javíthatna a belső városrészek közlekedésén, az autót ritkán, alkalomszerűen használók számára pedig jóval gazdaságosabb megoldás is lenne. Ehhez azonban, teszi hozzá, erőteljes szemléletváltásra is szükség lenne, hogy alábbhagyjon bennünk az autó birtoklásának vágya, illetve annak fetisizálása.
Sződi János hozzáteszi, első körben a cégeknél meghonosodott kulcsos autó rendszerére kíván költséghatékony alternatívát nyújtani a carsharing. Számításaik szerint a cégek tulajdonában levő, a munkatársak által megosztva használt (a hőskorban a jobb első keréken hagyott slusszkulccsal működő) autóflottával szemben a carsharing 30%-kal költséghatékonyabb. Elmondta, hogy ott, ahol jól kiépített autómegosztó rendszerek működnek, radikálisan csökkent a céges kulcsos autók száma.
Az alkalmi használók számára ez a rendszer árban vetekszik a közösségi közlekedéssel, Londonban például az egyszeri regisztrációs díj – illetve a tetemesebb kaució elhelyezése – után tagdíjként havi 10 fontot kell fizetni, és a használat sem kerül többe, mint egy metrójegy. Dublin belvárosában ingyenes parkolást biztosítanak a megosztott autóknak.
Szakértők szerint a közösségi autóhasználat tizedébe kerül a saját autó fenntartásának, így jelentős hatással van a személyautó-kereskedelemre is. Egy jól kiépített carsharing rendszerrel rendelkező amerikai nagyvárosban például minden kölcsönautó átlagban 32 személyautót tud kiváltani.
A megosztás pedig hatékonyabb, mint a kölcsönzés, hiszen a regisztrált tagok könnyen „elköthetnek” egy kocsit, a rendszer pedig nem igényli drága irodák fenntartását.
A hazai autómegosztás egyelőre inkább egy automatizált autókölcsönzőre emlékeztet, ami talán csak annyi előnyt nyújt, hogy nem kell minden alkalommal kölcsönzési szerződést kötni. A carsharing lényege a rugalmasságban van és ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak ott tudjuk leadni kocsinkat, ahol kikölcsönöztük.
A kölcsönzőkkel szemben itt akár fél órára is autóhoz juthatunk, a költségeket is sokkal rugalmasabban, használat-alapon fizetjük, a kölcsönzéshez pedig nem kell egy irodában papírokat töltögetnünk, a regisztrált tagok telefon vagy interneten keresztül egy mozdulattal kocsit foglalhatnak.
Amíg Budapesten nem alakítják ki a kölcsönző állomások széles rendszerét és nem jár az utakon legalább 50 megosztott autó, addig nem várható jelentős társadalmi, környezeti hatás. Addig csak néhány, az irodaparkokban székelő cég juthat gazdaságosabban és rugalmasabban bérautókhoz.
Kezdetnek ez is jó!
Kép: Autolib, Zipcar, Avalon
Tudatos Vásárló
